Az én első cicám is a "szerelem gyümölcse" volt. Akkori barátnőmnek akartam kedveskedni azzal, hogy 2006-ban beleegyeztem: jó, legyen a háznál egy cica.
A helyzet az, hogy Garfield még mindig a háznál van, s bizton állíthatom, élete végéig marad is, a barátnő viszont már régen a múlté. Ugyanis ez a szerelem ragályos. Elkaptam magam is a volt barátnőtől!
Ő mehetett, de a macskának maradnia kellett.
Ráadásul a Maine Coon iránti szerelem egyáltalán nem monogám... Úgy is mondhatnánk: Egy macska, nem macska! Ma már négyszer négy puha tappancs dagaszt reggelente a takarómon, és azt kell mondjam, ahol elfér négy cica, elférne akár öt is ...
Ez tehát a rövid története annak, hogyan varázsolt el a Maine Coonok világa, azaz, hogyan lettem tenyésztő.